Ez a nap volt az első, amikor a kellemesnél felhősebb volt az idő. Először Aritába mentünk, voltunk már itt, de akkor nem tudtam még az Arita szentélyről, ami tele van kerámia dolgokkal. Volt csomó goshuinjuk is és mind kézzel festve, így természetesen hoztam egy cukit.
Még bóklásztunk egyet a környéken és megkerestünk két Gundam csatornafedelet, amiket most tettek ki ősszel.
Nem sokkal messzebb innen található egy falu, amire azt mondták, hogy aranyos, érdemes megnézni, így elkanyarodtunk Okawachiyamába. Minden kerámiából van itt is, de amúgy csak egy órás séta van a városkában.
Lefelé indultunk, pár nappal az út előtt találtunk egy ninja falut. Szegénykém hiába jó, le van lakva eléggé és ember is alig volt bent. Úgy volt a rendszer, hogy van 3 játéklehetőség és a belépővel egyet ingyen vehetünk igénybe, de olyan kedvesek voltak, mindenhol adtuk át a jegyet, hogy azzal “fizessünk”, de legyintettek. Így persze egyre rosszabb lesz a helyzetük, kicsit mintha elfogadták volna, hogy ennek vége lesz. Kár érte. Errefelé alig jár turista, pláne szezonon kívül.
Még egy kisebb megállónk volt, Kärcher gépekkel úgy pucoltak le egy gátat, hogy Godzilla-folt maradjon és most pár hónapig így is hagyják. Amíg körülötte újra bekoszolódik, meg lehet nézni, meg is tettük.

A délutánt és az estét a Huis ten Bosch nevű holland falura szántuk. Nem olcsó hely, a parkolás 2000 yen, a belépő változó, 3-5000 körül van. Mázlink volt, pár perccel 4 előtt értünk ide, így már a délutáni, olcsóbb jegyet tudtuk venni. Nagyon sok kutya van amúgy. Meglepően jó hely, a kaják nem, de igényesen van megcsinálva, sokkal rosszabbra számítottunk. Mondjuk a kedvencem az autentikus gondolázás volt, de legalább nem énekelték az O sole miot. Biztos azért, mert tudták, hogy az eredetileg nápolyi népdal és nem passzolt volna a tájhoz.