Tokiói kilométerek

A második tokiói nap talán még mozgalmasabb volt, mint az első, de nem mentünk vissza pihenni.

A Roppongin szálltunk meg aznap, így reggel átvittük a csomagokat az új hotel recepciójára és innen indultunk. Elsőként a The National Art Centerbe mentünk. Nem tudtuk, jogy bemegyünk-e, de jól nézett ki a kiállítás anyaga, így megtettük. Rengeteg, talán túl sok mű is volt bent, ezért kicsit agyilag megterhelő volt. Ebben az épületben van amúgy a kávézó, ahova randizni mennek a Namae wa animében a főszereplők.

[supsystic-gallery id=1375]

Elsétáltunk egy temetőbe, ahol Hachiko sírja is van, bár igazából ez csak egy oszlop a gazdája sírhelye mellett.

Sokat voltunk már Japánban, de nem tudtam, hogy a sárguló ginkgo fák nézegetése legalább akkora népünnep, mint a tavaszi cserifáké.

[supsystic-gallery id=1376]

A Shibuyára mentünk ezután, ahol megnéztük az új Miyashita parkot (semmi extra) és innen átsétáltunk a Harajukura. Itt ettünk a Luke’s Lobster rákos szendvicseiből (ez is kicsit semmilyen, korrekt, csak nem olyan mmmmmh élmény) és megállapítottunk, hogy vissza kell jönnünk (megint).

[supsystic-gallery id=1377]

Kicsit sietni kellett most, időre szóló jegyünk volt a Yayoi Kusama Múzeumba. A legjobb a szoba volt és az épület nagyobbik felében nem lehet fotózni, de itt van pár kép azért.

[supsystic-gallery id=1378]

A nap utolsó programja a Rikugien kert őszi esti kivilágítása volt, de ide már muszáj volt taxival mennünk, nagyon fájt a lábam. A belépő 1000 yen, a séta hossza kb. egy óra. Lehet venni kis lampiont a sétához, de valami 1400 yent sokalltam érte.

[supsystic-gallery id=1379]

Tápolni egy tempurás helyre mentünk az Akihabarán, nagyon jóféle volt. Innen már a hotelbe mentünk. A szoba okés volt, de a kilátás mesés. Képek alant.

[supsystic-gallery id=1380]