Kijött Szilvi barátnőnk meglátogatni minket, így két aktív napot terveztünk vele, hogy kihasználjuk a maradék nyárias időt. Az első napon elindultunk a Hallstetter See-hez, hogy felmenjünk a híres kilátóba. Sokkal több program van itt, mint elsőre gondolná az ember, egy teljes napot el lehet tölteni csak itt a környéken.

A Traunsee mellett lecsorogtunk szépen, aztán megérkeztünk Obertraunba. Innen indul a felvonó a hegyekbe. Van két barlang is, a jégbarlang és a mammut barlang, mi olyan jegyet vettünk, amivel oda-vissza jegyet kaptunk a két felvonóra a kilátókig, plusz egy barlangba, amit mi választunk ki. A kutyákra 5 euro felár van, de egyrészt senki se nézi, jegyet se kap, másrészt viszont kap minden kutya egy zacskó csemegét. Jó fejek voltak velünk, csak két kutyára kellett fizetni, mert 2 kicsi volt, őket egynek számolták. A felvonókon belül elvileg póráz és szájkosár kell, de senkit se érdekel az utóbbi igazán, lefelé nem is volt egyiken sem. Fent elengedtük őket, senki nem szólt ránk (mondjuk azért kontroll alatt voltak).

kepernyofoto-0028-10-11-21-32-23

dachstein_krippenstein_panorama_ss_2015_web

Egyből felmentünk a második felvonóval is, hogy szebb időt kapjunk el a kilátónál, mert még sütött a nap. Innen látszik a Dachstein is, de hogy oda felmenjünk, körbe kellene menni (pedig ott is van jó program, függőhíd meg ilyenek).

A 5 fingers kilátóhoz lefelé van séta, ami predesztinál egy szép felfelé mászást visszafelé. Lefelé jobban élveztem 😀 de a kilátó nagyon királyság, nem maga az építmény, hanem a kilátás. Rumli félt kicsit az üvegpadlós részen, egyébként ügyeske volt.

Egy másik csúcson feljebb van egy spirálos kilátó, itt van egy automata fényképező is, ami megvakuzva csinál az emberről képet egy gombnyomás után visszaszámlálóval, aztán le lehet tölteni az internetről.

Innen visszamentünk a felvonó állomásáig, itt ettünk egyet az étteremben, majd leereszkedtünk az első állomásra. Mi a jégbarlangot választottuk, de őszintén szólva egy kicsit ez is csalódás volt. Rumli nagyon fázott a kabátjában is, ő végigdumálta az utat. A jégbarlangnál várnunk kellett 20 percet, de legalább volt időm csacsogni a japánokkal, akik velünk egy csoportba kerültek.

Visszamentünk a kocsihoz az utolsó előtti függődobozzal, aztán sétáltunk egyet Hallstattban. Ide vissza kell még jönnünk, különösen akkor, ha egy kis kínait szeretnék gyakorolni, mert iszonyatosan tele volt velük a város. Hiába, egy kínai turista mindig jól mutat a képen.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *