Reggel relatív sokáig aludtunk, Marci nem volt túl jól. Délután bementünk az Asakusára, egyrészt, mert 文化の日 (kultúra napja, nemzeti ünnep) volt, másrészt meg találkoztunk Maijal, aki szeretne Magyarországon tanulni az Epona Lovas Akadémián. Szerencsére pont beleszaladtunk egy madaras felvonulásba és oda is tudtunk menni egész az első sorba, de fogalmam sincs, miről szólt a kis felvonulás. közepesen érdekes volt, legalább ilyet is láttunk.
Ittunk kávét meg teát Maijal, aztán Marci kezdett rosszabbul lenni, haza akartunk menni, de szóba került Nakano, ahol Mai lakik és mivel a vonat arrafelé ment velünk úgyis Ueno felé, ezért úgy döntöttünk, megnézzük mégis és jól tettük. Találtunk egy jó kis utcát, ahol 3 boltban van egy fényképezőgépes rész (egy cég az egész), az egyik igazi kis kincsesbánya, turkáló, mintha a paradicsom lenne, van minden és baromi olcsón, pl. obejektívszütyőt kaptam 300 yenért (újonnan véve úgy az ötszöröséért kapnám meg és ez is hibátlan).
Innen betértünk a Nakano Broadwayre, ami egy fedett bevásárlóutca csak elvileg, gyakorlatilag meg itt van minden, számítógépes dolgok, ruházat, kínai jellegű boltok, éttermek és szex shopok. Kivételesen az utóbbi az érdekes, mivel találtunk külön használtbugyi-automatát is (ez üres volt) és a boltba betérve volt olyan verzió is, amin fénykép volt azzal, akin a bugyi van (az arcuk kitakarva). Eszem megáll, mire van igény, de legyen meg az örömük, én se mostam ki csomó bugyimat, amióta úton vagyunk 😀 lehet, ez a titka a meggazdagodásnak.
Este hazamenve Atti elvitt a közeli kedvenc olcsó sushihelyére (108 yen majdnem minden tányér). Én már baromi rosszul voltam itt, így átlag alatt teljesítettem, csak 8 tányért ettem és két puddingot, de a fiúk termeltek rendesen, legalább röhögtünk egy nagyot. Vagy inkább több nagyot. Alig tudtuk hazakúszni a végén, annyira bezabáltunk, a végén egy hatalmas alvás lett belőle.
